IQ_nuku agymenése

A nagy park bejáratánál évtizedek óta áll egymással szemben két szobor. Egy meztelen férfi és egy meztelen nő. Vágyakozva nézik egymást a márványszobrok.

Arra megy a tündér és azt mondja nekik, hogy teljesíti egy kívánságukat. De jól vigyázzanak, csak egyetlen kívánságukat teljesíti. Mindketten egyszerre kívánják ugyanazt:

- Fél órára hadd lehessenek élő emberek! Megtörténik.

Azonnal a bokrok közé vetik magukat. Nyögések és sikolyok törnek elő a bokrok alól, remeg az ág, levelek és gallyak röppenek fel. Rövid szünet következik, amikor így szól a férfi a nőhöz:

- Alig van pár percünk, mit csináljunk?

- Ugyanazt, mint az előbb - mondja a nő lihegve.

- Oké - mondja a férfi, - de most te fogod le a galambokat és én szarom le őket!

 *****

Az agresszív kismalac elmegy a faluba. Találkozik a kováccsal aki patkót készít. Megkérdezi tőle:" Megnézhetem azt a patkót"? Erre a kovács azt feleli: "Persze nézd csak meg"! Az agresszív kismalac felveszi de el is dobja. Kérdi a kovács: "Mi van forró? Erre az agresszív kismalac: "Kuss én ilyen gyorsan nézek patkót"!!!

Nekem tetszik ez a "kórusmű"!

Katt a képre és Te is meghallgathatod!

Tengerész mai bejegyzésében találtam és nagyon tetszik. Gondoltam, megörvendeztetem vele a Blogtér lakóit.

Íme

Sajna nem sikerül beillesztenem.

...megjegyzem már azzal is vért izzadtam ma, hogy sikerüljön bejegyzést írnom. Mióta nem nagyon járok erre írkálni, nagyon megváltozott minden.

Boldog, békés karácsonyt!

Perpetuum Jazzile - Africa

Szóval szombaton elkezdett esni a hó. Esett, esett reménytelenül, bár gyönyörűen.

Egy darabig még reménykedtem, hogy eláll és eljutok  az Óperenciás tengeren   Budakeszin túlra babysitterkedni, de nem így történt, ergo nem kerestem egy vasat sem.

Szombaton elromlott anyunál a fűtés és elfagytak a vízcsövek is. Most egy villanyradiátorral próbál meleget csiholni, de vizet  persze nem tud fakasztani.

Ma reggelre mi is jeges lakásban ébredtünk, a fűtés kikapcsolt valamiért. Most volt itt a szerelő, valamit gányolt a cirkón, hogy működjön. Ki kellene cserélni egy panelt a készülékben, de ugye azt elég drágán mérik, így hazardírozunk.

Mára a kocsi is feladta, nem hajlandó elindulni.

És hogy tényleg tök jó legyen, észrevettem, hogy Mafli véreset pisil. Felhívtuk az állatorvost, kiderítette, hogy  szegény ebnek prosztata gyulladása van, Patika, gyógyszerek, ...stb. 

Az elmaradt számlakupacot, zaci cetliket már nem is említem.

MIkor lesz ennek vége?

Az a szerencse, hogy Gizus rendes gyerek, felfogta, hogy idén nincs karácsony. Nem nyafog, szó nélkül elmegy edzésre busszal.(Ami itt mucsán elég nagy szívás, mert 20 perc gyaloglás a megállóig, a busz óránként jár. Hazafelé pedig pont lekési, így 50 percet álldogálhat a megállóban. Én meg aggódom, mert nem éppen a legjobb környék) 

Valahogy nem így terveztem régen az életünket...

Rohadt kilátástalan az egész!

Ma igen aktív voltam a konyhában.

Reggel kenyeret sütöttem, délután pedig mennyei kakaós csigát.

A kenyér receptjét egyszer már leírtam, ha valakit érdekel, itt elolvashatja.

A csiga receptjét azonban megosztom veletek. Érdemes kipróbálni, garantált siker! De sajnos nem fogyókúrás recept... :)

Kakaós csiga

Hozzávalók:

- 5 dkg liszt
- 25 dkg margarin

     ***

- 50 dkg liszt
- 5 dkg margarin vagy vaj
- 3 dkg élesztő
- 2 dl tej
- 5 dkg cukor
- 2 tojássárgája
- 1 csipet só

      ***

- 1,5 ek cukrozatlan kakaó
- 5 dkg cukor
- vaj vagy margarin a tészta megkenéséhez

Elkészítés:
 
1/

A 25 dkg margarint összedolgozom a 5 dkg liszttel, kb. 2cm vastag téglalappá formálom és hűvös helyre teszem.

 
2/

A megmaradt anyagokból a szokásos módon kelt tésztát készitek.

3/

A megkelt tésztát kinyújtom, a közepébe helyezem a liszttel összegyűrt és téglalappá formált vajat.
A vajas téglalapra ráhajtom a tésztát (négy oldalról). Ezután óvatosan, előbb kézzel ellapogatom a tésztát, majd kinyújtom és hajtogatom.
Azután megint kinyújtom és esmeg hajtogatom.

20 perces kelesztés után, megismétlem a hajtogatásokat, aztán kb. 1 cm vastag, nagy téglalappá nyújtom a tésztát. Megkenem vajjal és gazdagon megszórom a cukros kakaóval, majd szorosan feltekerem. A "hurkából" másfél centiméteres szeleteket vágok. Az így kapott csigákat sütőlemezre teszem.
Nem szorosan, hogy legyen helye kelni és "leveledzeni" :)
Pihentetem még kb. 10 percet.
Meleg, 220 C°-os sütőben sütöm 10 percet, majd 180 C°-on még kb. 20 percet.

(Ha gyermekem éppen nem duzzog amikor hazaér, akkor megkérem, hogy csináljon képet a csiguszokról. Addig meg próbáljátok elképzelni.)

Ezt ma találtam a YouTube-on.

De itt és itt is van róla videó.

Talán egy hónapja annak, hogy átadták Szigetszentmiklóson a Lakihegyre vezető bicikliutat. Az aszfaltos kerékpárút hol árokkal, hol szalagkorláttal, hol pedig a másfél méteres, murva sáv közepén elhelyezett, betonból készült, kaviccsal megtöltött virágládákkal van elválasztva az úttól.

Biciklisként és autósként is örültem neki.

Biciklisként, mert végre biztonságosan lehet tekerni, nem kell félni attól, hogy az egyébként sem túl széles úton elsodor egy száguldó autó.

Autósként pedig azért, mert nem kell este, sötétben rettegnem, hogy mikor ütök el egy kivilágítatlan, esetleg részeg kerékpárost.

No de....

Ritka undorító nép vagyunk! A beton karikák vagy virágládák szépen fogynak. Lopják őket.  

A suttyó autósok pedig azonnal kihasználják és leparkolnak úgy, elfoglalják a bringások útjának felét, ráadásul felhordanak rá egy csomó murvát.

A murva anyját minden tolvajnak ... meg a bunkó autósoknak is!

Ismét elérkezett az évnek az a hónapja, amit sok gyerek (és szülő) szívesen kihagyna a naptárból, az életéből.

Sikerült Gizust felvetetnem az egyik helyi iskolába, melynek határozott előnye, hogy közel van. Gyalog 15 perc, biciklivel 5. Végre nem kell 5-kor kelnünk, hanem elég 7-kor.  Az igazgató néni nagyon kedves volt és kifejezetten örült, hogy mégsem 10.-be, hanem csak 9.-be megy a gyerek, mert ott legalább van hely. Mondtam is neki, hogy legalább ő örül a bukásnak. :) 

A suli hátránya viszont az, hogy messze nem annyira normálisak a tanárok, mint abban a budapesti suliban, amit nagyon szeretünk, csak ugye messze van.

Gyermekem osztályfőnöke tegnap előadást tartott arről, hogy nem "nagyon" szólnak bele a kölkök frizurájába, de lényeg, hogy a haj egyszínű legyen. Eközben szúrós szemmel nézte leányomat.

Hm...

Tény, Gizinek sokszínű a haja.  A barnától a  hófehérig szinte minden árnyalat megtalálható benne. De márciustól folyamatosan vízen van és napon. Milyen legyen?

Mutasson már nekem egy olyan fodrászt, aki képes így melírozni!

I D I Ó T A !

Annyira szeretném, ha vége lenne már ennek az iskolás korszaknak!

Mennyi is van még hátra ebből a tanévből? Talán 181 nap?  

A mai napomban az egyetlen jó az volt, hogy találkoztam Móval és jót beszélgettünk egy kávé és egy pogácsa mellett. Kár, hogy csak egy órácskánk volt, mert bőven tudtunk volna még csacsogni, világot megváltani.

Majd legközelebb!

Nah és a nap folytatása:

Kedvenc csemetémnek ma volt a pótvizsgája.

Tanult, az tuti, mert velem jegyzetelte ki a leckéket.  De utána mennyit ült felette és közben miről ábrándozott, azt sajnos nem tudom.

Meg is húzták!

El van keseredve. Én is.

Nem tragédia, ha tanul a dologból és eztán kicsit összeszedi magát. De egyelőre dráma van, világfájdalom és kisírt, bedagadt szemmel alszik. Kamasz.

A nagy bánat oka természetesen nem (csak) a bukás, hanem az is, hogy az edzője - nagyon helyesen! - úgy döntött, hogy nem engedi el arra a versenyre, amire egyébként kvalifikálta magát, mert aki így tanul, az ne kezdje az tanévet edzőtáborozással. 

A dolgokat komplikálja, hogy éppen iskolát szeretnénk váltani. Nagyon meg vagyunk elégedve a mostanival és tutira tudom, hogy Gizus megérdemelte a bukást, nem ezért szándékozunk váltani.

Be kell látnunk, hogy napi 3 óra utazás sok. Suli, edzés, utazás, hajnali 5-kor kelés.... tényleg nem marad idő a tanulásra és tényleg nagyon fáradt.

De így, ilyen bizivel hova veszik át? Nehéz...

Legalább drukkoljatok! :)))

Sokan voltak hétvégén a szolnoki ifjúsági és U23-as országos bajnokságon, és még többen a múlt héten Sukorón rendezett gyermek, kölyök és serdülő ob.-n.

Ez eddig teljesen normális, hiszen a kajak-kenu Magyarországon népszerű és sikeres sportág.

Ami viszont messze nem normális, hogy nem volt időmérés. Egy - na jó, két -  országos bajnokságon nincs időmérés!!!!!!???? 

Válság van, nincs pénz a két időmérőre.....

De könyörgöm, ésszel kellene csinálni a dolgokat! Ha nem az lenne a fő szempont a bíróhívásnál, hogy ki kinek a rokona, haverja, akkor lényegesen olcsóbban is meg lehetne oldani a bíráskodást a versenyeken.

Nem a bírói létszámot kell csökkenteni, hanem a drága, I. osztályú, országos és nemzetközi bírókból kell kevesebb egy-egy versenyen. Helyettük a lényegesen olcsóbb másod- és harmadosztályúakat is lehet foglalkoztatni még akkor is, ha nem sógor, rokon, koma.... 

A képet innen kölcsönöztem 

Az edzőknek fontos információ (lenne), hogy mennyivel nyertek egy-egy futamot. Hol tart az élmezőny és ki mennyit fejlődött....

S nem mindegy, ha a tanítvány ötödik, akkor azért ötödik, mert nagyon erős volt a mezőny és ő tisztességesen helytállt, nagy küzdelemben, jó idővel lett ötödik... vagy esetleg simán lehetett volna első is, ha rendesen evez és olyan időt megy - amilyet egyébként tud - nem pedig ellazsálja a futamot.

Időmérés híján felesleges a programba azt írni, hogy mindkét előfutamból az első négy, plusz a jobbik ötödik jut tovább a döntőbe, hiszen nincs jobbik ötödik, azaz így nem tudjuk melyik futam ötödikje lehetett a jobb. 

Áhhh......  Mi lehet a többi sportágban, ha a kajakban, amiben a világ élvonalában vagyunk, ennyire szar a helyzet? 

Avagy ha így folytatjuk, vajon meddig lehetünk még az élvonalban?  

Nem is tudom hogyan kezdjem el.

Aki régebben ismer az tudja, hogy Gizus nem az az ártatlan jó gyerek. Nagy hóhányó! Különösen a suliban.  

A jegyeiről sem igazán tudok, hiába is próbálok bevetni mindent, ami tőlem telik. E-mailezek az ofővel, néha telefonálok és ritkán bemegyek a suliba. De azért mégis 16 éves. Nem foghatom mindig a kezét.

Mindig csesztetem, hogy tanuljon, próbálom neki magyarázni, hogyan ossza be az idejét, mi a fontos és mennyire.

Persze nem igazán hallgat rám.

Kedden kaptam egy levelet a suliból, hogy gyermekem történelem pótvizsgája augusztusban lesz egy szép keddi napon.

Hm.......

Nem is tudtam, hogy töriből meghúzták. Mondjuk nem láttam a bizijét, mert az egyik osztálytársa vitte haza az évzáróról, mert Timi edzőtáborban volt.

Persze én a leányzó helyében szóltam volna, hogy hé haver, tanulj, mert meghúztak... De nem vagyunk egyformák.

Mindegy. Az első sokkon túltettem magam. Még jól is elsülhet ez a dolog!

Ami érdekes, hogy csemetém sem tudta, hogy meghúzták. Ő úgy tudta, hogy júniusban a hármasért kellett felelnie.

Most legalább rendesen és szó nélkül tanul. Kis segítséggel, mert így legalább meg tudom tanítani tanulni, jegyzetelni. Eddig nem hagyta, de most ugye be van rezelve....

Remélem, hogy tanul ebből, összeszedi magát és szeptembertől kicsit szorgalmasabb lesz!  

Két napja ezzel fáraszt kedvenc csemetém.

Már legalább negyvenszer meg kellett hallgatnom...

Gondoltam nektek se legyen jobb! :))

Jó szórakozást!

Megjegyzem ez azért (is) mókás, mert mi gyakran így beszélünk itthon, csak magyar-francia vegyesben.

Kalandos éjszakám volt.

Nem, sajnos nem olyan... :)

Tegnap ugye a melegtől szenvedett mindenki, én is. Este, lefekvés előtt, kinyitottam minden ablakot, hátha valami enyhe, kósza szellő megmozgatja a lakásban álló, fülledt levegőt.

Persze gondoltam, hogy lesz szél, már csak kitolásból is, hogy fel kelljen kelnem és rohanvást megszüntessem az ablakokat, ajtókat csapkodő huzatot...

De hogy ekkora, arra nem gondoltam.

Mint a hiperaktív bolha, úgy pattantam ki az ágyból és rohantam a házban ide-oda és csukogattam a nyílászáróimat. Timi is kűzdött. Pedig nem gyenge lányka, de a szél erősebb volt nála, nem tudta egyedül becsukni az ablakát.

A legizgalmasabb az volt, amikor kimentünk az udvarra és megpróbáltuk úgy leszedni a száradó ruhákat a kötélről, hogy ne vigye el a szél őket. Kapaszkodtunk rendesen. Remélem, hogy nem gyarapodott a fél pár zoknik száma a családban...  

A kertet is rendesen átrendezte a szél, sokat dolgozott. Hogy vitt-e valamit, azt nem tudom, nem valószínű, mert nálam nincs kint olyasmi, amit csak úgy fel tud kapni. De hozni hozott mindenfélét. Megint egy fél kukát megtölthetek...

Szombaton és vasárnap átestem a tűzkeresztségen. Először voltam versenybíró.

Nagyon jól szórakoztam, a céltoronyban voltam sok igen idős, 70-80 éves bácsikával. Vicces volt hallgatni őket.

"Emlékszel, amikor 44-ben épp itt eveztünk, légiriadó volt és bebújtunk a híd alá?" 

Az ehhez hasonló történetekből hallottam vagy százat. Közben pedig úgy froclizták egymást az öregek, mintha még ma is 15 évesek lennének. Elég jól telt így az idő.

Közben gyermekem Szolnokon, a Vidék Bajnokságon tette a dolgát. Három számban indult és hozott három érmet. Két aranyat és egy bronzot.

Szerencsére a sátrát sem vitte el a vihar:)

Na most van az, hogy szeretnék itt, vagy valami hasonlóban lenni.

Gondolom, hogy kellemesen hűvös lehet a hálószoba is.

Szerintem egyáltalán nem normális dolog, hogy a sárgabarack nyáron érik.

Hogy miért is jutott ez eszembe?

Mert délben, a legnagyobb hőségben elmentem barackot szedni. Azért akkor, mert akkor volt otthon az az ember, aki felajánlotta, hogy szedhetünk nála. 

Aztán megpucoltam a közel 10 kg gyümölcsöt és azóta több adagban főzögetem. Állok a dög melegben a tűzhelynél és kavargatom a barackot. Mindenemről folyik a víz.

Most már tudom, hogy miért szeretek sokkal jobban narancsból lekvárt főzni. Mert télen jó dolog a meleg konyhában tenni-venni.

Nyáron az ideális ebéd a görögdinnye. Az is persze hűtve :)

Nah igen, változik a világ, változik a stílus, a nevelés is.

Íme egy reklám napjainkból. Bevallom, nekem rendesen viszket a tenyerem, hogy lekeverjek egy maflást a kiskölöknek ezért a stílusért.

És íme egy másik kicsit régebbről:

A héten összejött egy kis meló. Két francia gyerekre kellett vigyáznom.

Két tündéri kiskölök. Csupa szív mindkettő, de a nagyobbik hyperaktív (szerintem hozzá még enyhén autista is, de erről nincs hivatalos diagnózis). A másik pedig bár 5 éves, a beszéde a két és fél evesek szintjén van. 

Reggel fél nyolctól este hétig kellett velük lennem mindkét nap. Az anyjukból csak annyit láttak, hogy felébresztette őket, majd este adott nekik vacsit és lefektette őket.

Minden mást velem csináltak, kezdve a reggeli fogmosástól az esti fürdésig.

Én elhiszem, hogy az anya fontos ember, meg nyilván karrierista...

Az apának is fontos a munkája, ő egy másik országban dolgozik.

A nő elég laza, amikor telefonon megbeszéltük, hogy bevállalom a dolgot, megkérdeztem, hogy kíván e látni és bemutatni a gyerekeknek a nagy nap előtt. Nem kívánt.

Lehettem volna koszos, büdös az sem érdekelte volna?

Amikor reggel megérkeztem, akkor 3 perc alatt megmutatta az egész lakást, a hűtőket, kamrát és a gyerekeket.  Mondta találjak valamit ebédre és főzzem meg. Amúgy pedig azt csinálok velük amit akarok, arra megyünk, amerre kedvem, kedvünk van. Költségeket állja.

Három konkrét kérése volt csak:

- A gyerekek ne nézzenek TV-t egész nap, maximum kettő, de inkább egy mese a napi adag. 

- Ne egyenek sok édességet, és ne igyanak szénsavas üdítőt.

- Legyenek  megfürdetve mire ő megjön, mert arra neki már nincs energiája.

Évek óta ez van, mindig idegenek vigyáznak a csemetékre. Nem is csodálom, hogy a kicsi nem beszél rendesen. Kitől tanulta volna? A sok dadustól, akik nem beszélik tökéletesen a nyelvet? Ki olvas nekik mesét?

Minek gyerek az ilyennek?????

Ne mondjátok, hogy csak "becsúszott", mert az egyik nem is "saját gyártmány", hanem örökbe fogadta. Az pedig nem kevés meló, utánjárás stb. Szóval kűzdött érte rendesen. Arra volt ideje?

Én biztos nem szeretném, ha más nevelné a gyerekeimet!

Komolyan szívszaggató volt, ahogy a két törpe úgy bújt hozzám, ahogy normális esetben az anyjukhoz kellene.

Ezt találtam az imént az Indexen.

Miért nem indulhatott így el szegény nő a futamban? Féltek, hogy farmotoros segítséggel menne? :))))

Amúgy pedig roppant szomorúnak találom, hogy már az úszás is technikai sport lett...

Az nyer, akinek több pénze van jobb dresszt venni. :(

Zebra felhívására született a művem.

Lomtalanítás

Rendőrök és sihederek

Összefognak itt, most.

Biztonság mindenek felett,

fel sisakot s maszkot!

Mi ez a rózsaszín vacak?

Odébb kéne tolni,

nem maradhat út közepén

ilyen ósdi holmi.

Húzni kéne? Vagy tán tolni?

Csapategység nincsen...

Egyik húzza, másik tolja,

nem mozdul a roncs meg.

Nem tudom, hogy mitől, de tegnap este "beállt" a derekam. Elkezdett fájni, aztán egyre jobban és most mozdulni sem tudok.

Állni, ülni rettenet, a mozgás sem megy, egyedül a fekvés jó. De nem fekhetek mindig. Néha fel kell(ene) kelni. De megmozdulni is fááááááááj! :(

Mi a fenétől dönt úgy egy derék derék, hogy sztrájkol? És ilyenkor meddig tart a sztrájk? Hogy lehet letörni? Öööö... na nem a derekamat, csak a sztrájkot.

Nem, nem balázsolás!

Szóval kamaszként az egyik - akkori kedvenc - barátnőmmel mi balázskáztunk.

Egyszer egy aranyos, 3-4 éves kisgyerektől megkérdezte hogy hívják. Erre az aprócska fiú hangosan, megdöbbentően mély és rekedt hangon válaszolta "Balázska",

Ez annyira tetszett a lánynak, hogy amint találkoztunk, még a metrón elmesélte nekem, hűen utánozva a csöppséget. Persze jött a "röhögőgörcs"...

Az utasok megvetően néztek, ami csak olaj volt a tűzre.

Attól kezdve úgy 1/2 éven keresztül, kb. 5 percenként felordított valamelyikünk rekedt, torokhangon: Balázska!

Szegény szüleink és egyéb közelünkben tartózkodó felnőttek! :)))))

Ez valamikor június elején volt.

Már ezzel is elég feltűnőek voltunk, de aztán jött a dinnyeszezon...

Mindketten imádtuk a görögdinnyét és mindketten azok táborába tartozunk, akik ezt a gyümülcsöt evőkanállal eszik, nem pedig "rendesen" késsel-villával.

Minden nap találkoztunk, hisz együtt jártunk edésre. Edzések után vettünk egy görögdinnyét és megkértük a zöldségest, hogy vágja félbe. Aztán az Örs vezér téren leültünk egy beton virágládára, elővettük a kanalunkat és hangos balázska kiáltásokkal tűzdelve, bezabáltuk a "tököt". 

Elég viccesen nézhettünk ki együtt. Ő nagyon magas, vékony vöröshajú lány volt, én meg mellette az alacsonyabb kis gömbölyű.

Amiben viszont teljesen egyformák voltunk, az többnyire a nevetéstől piros fej, az öltözékünk és persze a hülyeség.

De szép is volt!  :D

Gizus(állítólag) nem egyszerű eset.

Szerintem persze teljesen normális, hogy nem bírja a nyafka, affektáló lánykákat.

Egész eddigi életében fiúkkal volt körülvéve. Edzésen is fiúkkal edz, mert a lányok valahogy elmaradtak, felnőttek,  feladták.

Most végre talált magának egy barátnőt.

Mint megtudtam, Enikő is fiúkkal barátkozik és ő sem bírja a HP- ket.  (nem Hewlett Packard! :) ) 

Már régen szeretnének a lányok párost evezni, de eddig valahogy nem jött össze a közös edzés. Messze is lakunk egymástól, meg mindegyikük elég elfoglalt volt, míg még suliba is kellett járni.

Most, hogy gyermekem pár nap szabadságot kapott edzőjétől, végre elvihettem Gödre. 

Nagy a boldogság, pár napig együtt edzenek, beszélgetnek, nyaralnak és gondolom fárasztják a kedves szülőket.

Amint megérkeztünk, azonnal le is mentek a Dunához. Még a szakadó eső sem szegte kedvüket, elmentek evezni. 

Remélem, hogy hamarosan mi is vendégül láthatjuk a leányzót, mert nagyon jó volt látni a két boldog lányt.

Visszahozta az emlékeket... hogy én is voltam fiatal... én is ilyen szertelen, boldog és persze idióta kamasz voltam, mint ők. 

Nagy az elmaradásom blogolás terén....is. :)

A napokban majd igyekszem pótolni.

Még soha nem csináltam kovászos uborkát, de ma úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Annyi embernek sikerül, valószínűleg nekem is menni fog.

Így gondoltam ezt még egy órája is. De most... 

Már délben, amikor kitettem az üveget a nap már nem sütött túl meggyőzően. Aztán most sürgősen be kellett hoznom, mert hatalmas vihar van. A szél már átrendezte az egész kertet. Villámlik is és egészen besötétedett.

Hogy a francba lesz így kovi ubim? Holnapra sem mond a TV jó időt. :(

Néhány napja olvastam ezt és kedvet kaptam hozzá.

Mindig azt hittem, hogy valami nagyon nehéz varázslat lehet papírt meríteni és nagy koszolással jár.  De nem! Érdemes kipróbálni. Az persze nem árt, ha az embernek van türelme a pepecseléshez...

Kamasz gyermekem reakciója: Mi értelme van papírból papírt csinálni?

Jellemző rá. :)))

Az első három darab papírkám még picit vastagra sikeredett, de utána alkottam szép vékonyakat is.

Most is ázik egy kevés pép, amiből remélem, hogy sikerül létrehoznom amit elképzeltem. Majd beszámolok, sőt igyekszem képet is feltenni. Szeretek alkotni. Olyan jó, amikor az ember fantáziájában megszületik valami és azt valóra váltja.

Ezt a jó érzést talán csak az növeli, amikor valakinek odaadjuk a kész művet és az őszintén örül.

Hétvégén Szolnokon voltam sátorozni. Lementem megnézni Timi versenyét.

Nem sikerült neki egészen úgy, ahogy várta, de azért nincs elkeseredve.

Nagyon jól éreztem magam. Az idő gyönyörű volt és jó volt nézni a sok lelkes, tehetséges sportolót. Visszafiatalodtam én is. 

És éjszaka sem fagyott be a ...

Mindenki ott volt, aki számít a sportágban, mert ez egy kötelező megmérettetés volt.

Timi azóta is lelkesen meséli, hogy milyen jó fej volt Natasa, milyen közvetlen. De beszélgetett "Kamerával" is. 

Szóval, ha szuper eredményeket nem is ért el most, de nagy élménnyel gazdagodott. 

Hajnalban gyönyörű volt a víz. Békésen úszkált kacsamama és 3 kicsi, pihés csemetéje.

Volt egy madár, nem tudom sajnos, hogy milyen "márkájú", de szerintem születetten gonosz fajta. Sétált a fűben, meg- megállt és körülnézett. Valamit csipogott, néha szerzett magának gilisztát is. Amikor egy sátor közelébe ért, mindig hosszan, iszonyat hangosan visított. Többen arra a hangra ébredtek. Szerintem direkt csinálta, biztos zavarta, hogy a sátrak elfoglalják az ő területét, a terített asztalát. Nem volt félős, egészen közel mert jönni.

... de tegnap reggel mégis olyan jó volt itthon úgy felkelni, hogy nem négykézláb kellett kimászni a sátorból, és rögtön volt kávé, nem kellett megvárni, míg nyit a büfé...

Jah kérem, el vagyunk ám kényelmesedve! :)

Nincsen véletlenül ötletetek  hogyan lehet úgy feljelenteni egy rohadt koszos kócerájt a KÖJÁLnál úgy, hogy ne a helyi és ne is a megyei erők jöjjenek ki? - mert őket mindig lekenyerezik....

Meg ne is szóljanak előre, hogy érkeznek...

A helyi egyik uszoda, wellness egyre koszosabb. Már az elviselhetetlenség határát súrolja.

Hogy miért járok oda mégis?

Mert két utcányira van tőlünk.

Mostanában persze már igyekszem ügyeskedni, mert ekkora koszért csak nem fizet az ember teljes árat :))))

A konditeremben olyan nem is volt tán még soha, hogy az összes gép jó lett volna. Az uszoda vizét már rég elkerülöm, mert gusztustalan. Most pedig kb. 1 hónapja már a szauna is dög büdös. Nem takarítják. A zuhanyzóban a falon "szép" fekete penész virít.

De a cég él, mert helyi szinten minden fontosabb ember kap ingyen belépőt az egész családjának.

Mindig gyanítottam, hogy gyermekem nem komplett...

De azért persze nagyon büszke vagyok rá! :)

2 napja kitalálta, hogy ezentúl biciklivel jár suliba. Az  oda is 22km, meg vissza is annyi.

Ebéd után lebringázik edzésre, ami oda és vissza összesen 11 km. Meg aztán edzésre sem lustálkodni jár....

Honnan lopja az energiát ez a kölök?

Az osztálytársai persze úgy néznek rá, mintha idegen bolygóról érkezett volna.

Miután igen rég éldegélek munka nélkül és egyre kilátástalanabbnak tűnik, hogy találjak bármit is, elmentem az önkormányzathoz.

Gyermekvédelmi támogatást kértem. (Aki ezt megkapja, az fél áron kapja a suliban az ebédet és ingyenesen a tankönyveket.)

Timi itthon ebédel, de jó lett volna, ha nem kellene törnöm a fejem, hogy honnan szerezzek a tankönyvekre egy csomó pénzt.

Kérelmemet visszautasították. Azt mondták, hogy nem hiszik el, hogy ennyi pénzből meg lehet élni, amiből mi élünk.

Erre nem nagyon tudok mit mondani....  Bekaphatják!